Együtt-e működés?

Most akkor Rambó vagy Miles Davis?

Nehezen választottam főszereplőket, szóba jött még Gandhi, Bill Gates, Steve Jobs, Napóleon és még sokan mások. Mégis azért maradtam ennél a két személynél, mert nagyon jól példázzák a kiinduló kérdést: együttműködéssel jobb, vagy magányos harcosként?

A kérdés sokkal mélyebb értelmet nyert az elmúlt napokban - ugyanis nagyon sok megértésem volt a K16 tréningek visszajelzéseiből. És ennek a veleje, a kulcsa számomra az együttműködés lett. No de kezdjük az elején!

Mit is jelent az együttműködés?

A Wikiszótár (https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Együttműködés) első meghatározásánál maradok (van több is, érdemes megnézni, mert teljesebb megértést adnak): "Egymás támogatása; kölcsönös segítéssel megvalósuló közös fellépés és közös munkálkodás egy cél elérése, érdek érvényesítése, feladat elvégzése érdekében."

Ha belegondolok, igazából a sikeres embereknek van egy nagyon jellemző közös jellemvonása a számos egyéb mellett - összehasonlítva egy kevésbé sikeres emberrel: ez pedig annak a mértéke, hogy mennyi emberrel és milyen mértékben hajlandó együttműködni másokkal.

Meg is nézhetjük a nagyvállalatok, vagy sikeres vállalatok tulajdonosait és vezetőit, és azt tapasztalhatjuk, hogy az együttműködés mértéke más emberekkel hatalmas! Nyilván meg is tudják határozni az együttműködés formáit, viszont közösen munkálkodnak egy cél eléréséért, egy-egy feladat elvégzéséért. Ha ezt levetítjük egy egyszemélyes vállalkozásra, egy értékesítő tevékenységére, akkor ez a szabály még nála is érvényes: minél több ügyféllel tud együttműködni, annál nagyobb a havi jutaléka!

Ez kikre érvényes?

Ez vajon egy családra is érvényes? Egy párkapcsolatra, házasságra? Azok a házasságok, amelyek válással végződtek, az együttműködés mely szintjén álltak? Vagy a klasszikus gyereknevelési dilemma, amikor eléri a gyermek a kamaszkort? Mi vész el általában? Igen, az együttműködést vesztik el a szülők leggyakrabban? Ha pedig belepillantunk az oktatási emlékeinkbe - melyik tanárt szerettük a legjobban, a legtöbben? Azt, aki a kedvenc tantárgyunkat oktatta, vagy akivel a legjobban együtt tudtunk működni? Nyilván, pedagógusi feladat első körben kialakítani az együttműködést - a kérdés csak az, hogy ha a tanári karunk 10-20 százalékával voltunk csak hajlandóak teljesen együttműködni, akkor mi hiányzott a tanárjainkból? Igen, lehet, hogy a szándék és a hajlandóság, egy dolog viszont biztosan: a tudás abban, hogy ezt miért kellene kialakítani és HOGYAN lehet elérni! Pedagógusként végeztem, ráadásul kommunikációs szakemberként is ezzel együtt, viszont ez az alapvető tudásanyag hiányzott a főiskolai képzésből. TELJESEN! Akkor kell-e csodálkozni azon, amivel 2017-ben találkozunk? Meghagyom költői kérdésnek...

Visszakanyarodva Rambóra és Miles Davisre (aki a világ egyik legjobb jazztrombitása volt), az biztosan elmondható, hogy Chuck Norris mellett Rambó a "sikeres magányos farkas mintaképe", míg Miles Davis szólistaként és zeneszerzőként nem lehetett volna sikeres, ha nem egy együttműködő csapat, egy zenekar játssza fel hangszalagra a dalait és kíséri koncerteken.

Miért tettem idézőjelbe - és ezzel miért kérdőjeleztem meg Rambó, mint magányos farkas sikerességét? Azért, mert ha visszagondoltok az első részre, az nálam nem igazán a sikeresség mértékét jelzi, hogy hány embert pusztított el válogatott eszközökkel. Azt viszont remekül példázza, hogy az együttműködés hiányában mekkora rombolást lehet véghezvinni! Emellett még az is eszembe jut, hogy ha a kiképzése során nem lett volna ennyire együttműködő, vagy nem egyenesen a legegyüttműködőbb katona lett volna, akkor nem válhatott volna igazán profivá!

Ez igaz Miles Davisre is. Tavaly készült egy film az életéről, nagyon tanulságos. Arról szól, hogy amikor átvált "együtt-nem-működő" üzemmódra, elkezd lefelé menni az élete. Egészen addig, amíg majdnem bele is hal - és ekkor, csak ekkor lesz hajlandó együttműködni! És ezzel nemcsak megmenti az életét, hanem a karrierjének egy új felívelő szakaszát is el tudja indítani!

Felmerülhet a jogos kérdés: akkor ez most hogy jön a kommunikációs tréningekhez meg a hétköznapi magyar emberek mindennapi gondjaihoz és problémáihoz?

Azonnal meg is válaszolom pontosan, viszont ehhez egy új fogalmat kell bevezetnem és letisztáznom. Ez a "KomMatek". A Kommunikáció Matematikája. Elsőre hülyén hangzik, tudom, és nehéz is elképzelni, hogy egy olyan spontán és nagyon változó dolognak, mint a kommunikáció, vannak olyan szabályszerűségei, törvényei, tételei, képletei - mint a matematikában! Én sem hittem, de amióta megismertem és alkalmazom, valahogy jobban mennek a dolgok 😊!

Nézzünk egy példát!

Szóval! Vegyünk egy üzletkötői, értékesítői példát - és nyugodtan olvassátok úgy, hogy ez érvényes lehet házastársra, párkapcsolatra, gyereknevelésre, oktatásra, cégen belüli munkatársi vagy vezetői kommunikációra is! Szóval, az üzletkötő elmegy az ügyfélhez egy tárgyalásra. Egy kiinduló alapegyüttműködésből (leülnek egymással) egy magasabb szintű együttműködést szeretne elérni. Eddig teljesen oké! Ki van képezve arra, hogy hogyan nyisson, törjön jeget, mit kérdezzen és mit mondjon pozícionálásként, marketingként - magáról, a cégről, a termékről és szolgáltatásról. Sőt! Profin kezel kifogást is! És belekezd! Nyomja, tolja, kérdezi, válaszolja! Csillogó szemmel! Lelkesen! Együttműködés 100%-ban! Eddig is teljesen rendben van! És akkor.... Akkor kap egy kellemetlen kérdést. Nem azért kellemetlen, mert nincs felkészülve a termékből - hanem azért, mert annak szánta az ügyfél! Aztán jön egy bántó megjegyzés - ez is azért bántó, mert annak szánták. Aztán kap egy kritikát - nem jogosat, természetesen! Lankad a lelkesedés, emelkedik a pumpa és a vérnyomás, de kitartás van! És ebben a pillanatban egy olyan mondat, ami kiüti nála a biztosítékot. Elakad a szava. Se kép, se hang. Lefagy, mint a málna a hűtőházban. Kék halál. Lehet, hogy csak egy pillanat, lehet, hogy néhány másodperc, de ekkor valami elveszett.

Jönnek a gondolatok... Mit rontott el? Hol ment el a sztori? Mit nem csinált jól? Mit nem alkalmazott? És a lényeg: mit kellett volna akkor és ott, abban a pillanatban mondania, tennie...??? És nincs válasz. Vagy ha van is, nem tudja tesztelni, hogy működött-e volna...

Összegez:

Együttműködést szeretett volna, ebbe az irányba irányította az ügyfelet - és abban a pillanatban, amikor nem tudta magát megvédeni egy kellemetlen megjegyzéstől, kérdéstől, feltételezéstől, kritikától - az ügyfél kiütötte! Mintha az Erdei Zsoltival kellett volna meccselnie a ringben - boksztudás nélkül! És ekkor valami elkezd nála megvilágosodni, elkezd derengeni egy felismerés, egy logikai sorrend... Ha... Tegyük fel... Ha meg tudom védeni magam az érkező kellemetlenségektől egy beszélgetésben, akkor az már nagyon jó! Oké, de hogy szerzem vissza az irányítást? Most jut eszébe, hogy hallott egy gyakorlati kommunikációs tréningről, amit valami "háj akadémia" csinál, ahol azt mondják, hogy a kommunikációs önvédelem megtanításával és begyakorlásával irányítani is tudják a beszédhelyzeteket! Hát, ilyenről még nem hallott! Ám annyira kellemetlen az az érzés, hogy még egyszer ilyen helyzetbe kerüljön, hogy eldönti: ha hazaér, utánanéz és jelentkezik egy ilyen tréningre! Mert ha van ilyen, akkor az neki kell, mert ha sokszor előfordul még ilyen, akkor nem csak kommunikációs leégés, hanem kiégés lehet a következménye!

Oké, vissza a logikai menethez!

• odamegyek együttműködve, és
• egy magasabb együttműködés elérése irányába irányítom a beszélgetést, és
• ha meg tudom magam védeni a kapott kellemetlenségektől, akkor meg tudom őrizni az irányítást és növelni tudom az együttműködés mértékét!

Így értékesítőnk hazamegy, megnézi a Hivatásos Ismerkedő Akadémia weboldalát (https://jzsolt-hu.webnode.hu/), és látja, hogy ez a tréning a K16 - a 16 faktoros kommunikációs leégés- és kiégésgátló tréning. Nagyon olcsónak találja az árát, mert megértette, hogy ezt élete végéig alkalmazni tudja minden kommunikációs helyzetben, azaz meg tudja magát védeni a negatív megjegyzésektől és bántó kérdésektől, ezzel meg tudja őrizni az irányítást a beszélgetés felett (nem csak kérdésekkel!), és növelni tudja az együttműködést szintjét - ha Ő úgy akarja! És ezzel az együttműködő kommunikációval letette egy igazán sikeres élet alapjait - és helyreállította a korábi rossz tapasztalatait és kezelte a kommunikációval kapcsolatos félelmeit. Mert a kommunikációt nem lehet megúszni! És ha tényleg nem lehet, akkor meg kell tudnunk védeni magunkat, és a magasabb együttműködés irányába kell tudnunk irányítani a kommunikációt.

A "KomMatek" :)

A weboldalon talál egy érdekes megjegyzést: "KomMatek" és egy érdekes ábrát is egy rövid magyarázó szöveggel:

KomMatek - a Kommunikáció Matematikája, egy olyan, a kommunikációra vonatkozó képlet, ami a szabályszerűségeket betartva működik a valós életben.

"A K16 - az együttműködés-építés háromszögére vonatkozó tétel legfontosabb szabályai: Ha megfelelő mértékben növeled a kommunikációs önvédelmed, jobban fogod tudni irányítani a beszélgetést és ezáltal az együttműködés magasabb szintjét tudod elérni. Ha feladod a kommunikációs önvédelmed, elveszted az irányítást és megszűnik az együttműködés."

Oké, ez így kerek. Csináljuk!

És megcsinálja, mert együtt akar működni - nagy tömegekkel és magas szinten. Sikeres ember akar lenni. Mint Steve Jobs és Bill Gates. Mint sokak, akiknek a nevét nem soroltam fel. Mert csak lelkesedésből és lendületből nem megy hosszútávon - kell a biztos, begyakorolt tudás is!

A rövid történet után visszaveszem a szót és hangsúlyozom: nálam az együttműködés az egyik kulcs. Nem mondom, hogy a legfontosabb, de azt állítom, hogy alapvető fontosságú. Egy sikeres embernek sikeresnek kell lennie az együttműködésben magával, a társával, a gyermekeivel és szüleivel, a munkatársaival, a tágabb környezetével, az állammal, ahol él, egyszóval az embertársaival. Egy sikeres államnak együtt kell működnie más államokkal. Mert az együtt-nem-működés háborúhoz vezet, ahol olyan megoldások lesznek, mint a Rambó 1-ben. Ezt megelőzendő inkább tartok sok K16 tréninget és megtanítom az embereket a kommunikációs önvédelemre, amivel úgy tudják irányítani a kommunikációt, hogy nőjön az együttműködésük másokkal. És ezzel, így, együtt tényleg egy jobb világot építünk.