Éliás és a nyulak

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy értékesítő, azaz egy Értékesítő, nevezzük el Éliásnak az egyszerűség kedvéért, aki

• szerette az embereket
• szeretett nekik segíteni
• örömmel válaszolgatott az ügyfelek kérdéseire
• sok időt töltött utazással, hogy házhoz vigye a megoldást
• mindenre volt megoldási javaslata
• mindenkit végighallgatott
• és mégsem volt sem nagyon sikeres, sem nagyon boldog...

Egyik reggel elindult a szokásos ügyféllátogatásaira. Tolta-tolta egész nap, fáradságot és erőfeszítést nem kímélve, teljes figyelmet adva minden ügyfélnek, hiszen az ügyfél az ÜGYFÉL! Akit be kell cserkészni, meg kell hódítani, meg kell törni, meg kell változtatni, akinek meg kell fogni a kezét és átvinni a túloldalra - akkor is, ha nem is oda akar menni!

Éliás egyszerűen ezt látta másoktól és ezt tanulta a vállalati képzéseken. Igaz, hogy neki már csak egy igen elsárgult könyvecske jutott a tréninganyagból, de hazavitte, kisimította, becsomagolta és olyan odaadással olvasgatta lefekvés előtt, mint ahogyan csak a kedvesét szokta az ember becézgetni.

Szóval, elindult "vadászni"! Ezt a kifejezést a feleségével közösen használták, a termelés szó helyett, hogy majd egyszer ő lesz a NAGY VADÁSZ, aki reggel elmegy és amikor este hazajön, friss hús kerül az asztalra.

Vadászgat. vadászgat Éliás, telik-múlik az idő, ráesteledik, elindul hát haza és megérkezik. Kérdezi is a felesége:

• Szia drágám, megjöttél?
• Nem.... Ez csak illúzió, hogy itthon vagyok... - válaszol Éliás lógó orral.
• És milyen volt a napod, hogy ment a vadászat? - érdeklődik tovább a feleség.
• Hát... mondjam, vagy mutassam...? - és még inkább megtört Éliásunk hangja.
• Mondjad! De most már mondjad, de rögtön, de most, de azonnal, de máris! - csattan fel a feleség.
• Megint két puska... Elvitte... Azok a nyulak... Maradt még vadászpuska a kamrában...? Hátha holnap nem a nyúl viszi majd...
• Maradt... még három... De most már kezdjél magaddal valamit!

Elalvás előtt komoly elhatározásra jutott Éliásunk: változtatni fog! Azaz dehogyis, sokkal inkább VÁLTOZTATNI FOG! Fel is kelt, kidobta a megsárgult könyvecskét, és valahogy könnyebben, reményekkel telve aludt el. Eldöntötte, hogy keres valamit, valami modernet, újat és MEG FOGJA TANULNI! És másképp fogja csinálni!

Reggel energiával telve kelt és nem indult el vadászni! Ehelyett - dacolva a felesége sürgető és parancsoló szavaival - keresett egy olyan képzést, ahol gyakorlati dolgokat tanítottak. Beregisztrált, felöltözött és ott töltötte a napot. Feltöltődve, új reményekkel, tervekkel, elhatározásokkal érkezett haza. És bár éjjel nem nagyon tudott aludni, reggel mégis szokatlanul frissen ébredt és elindult vadászni!

Estére megérkezett, ragyogott az arca, alig várta, hogy elmesélhesse a feleségének! És ez már valóban egy más beszélgetés volt!

• Szia drágám, megjöttél? - kezdte a szokásos módon a felesége.
• IGEN.... És ez nem csak illúzió, hanem tényleg itthon vagyok! - válaszol Éliás lelkesen!
• És milyen volt a napod, hogy ment a vadászat? - érdeklődik tovább a feleség.
• Hát... mondjam, vagy mutassam...? - kérdezte kíváncsiságot ébresztve a feleségben.
• Mondjad! De most már mondjad, de rögtön, de most, de azonnal, de máris! - csattan fel a feleség - szokás szerint
• Hát... Ma nem vitte el a nyúl a vadászpuskát! - és diadalmasan a magasba emeli, megrázza, mint egy győzelmi trófeát!
• Ez igen szívem, mindig tudtam, hogy képes vagy rá, hiszen te vagy a NAGY VADÁSZ!!! - derült fel az asszony arca.

És ez így ment napról napra, hétről hétre, mígnem egyik este történt valami... Éliás továbbra is diadalittasan tért haza, ám egyszer csak új fordulatot vett a szokásos esti beszélgetésük, valahogy így:

• Szia drágám, megjöttél?
• IGEN.... És nagyon jó, hogy itthon vagyok!
• És milyen volt a napod, hogy ment a vadászat?
• Hát... mondjam, vagy mutassam...? - folytatta szokásosan.
• Mondjad! De most már mondjad, de rögtön, de most, de azonnal, de máris! - csattan fel a feleség - szokatlanul cinkos mosollyal a szeme sarkában...
• Hát... Ma megint két újabb puska! - és diadalmasan a magasba emeli, megrázza a puskákat, mint a győzelmi trófeákat! - Drágám! Van még hely a kamrában????

És a felesége elindult a kamra felé, büszkén kihúzva magát, hiszen a férje a NAGY VADÁSZ, elégedetten kinyitotta a kamraajtót és meglátta a rengeteg puskát... Igen, végre... Végre nem a nyúl viszi a vadászpuskát!!!

Vadássz csak! És ne izgasson, ha néha a nyúl viszi a puskát - hogyha Te adod oda neki, mert mondjuk nyomja már a válladat egy kicsit! Hadd cipelje csak!

Egy ilyen képzés a K16. Nincs leégés, beégés, kiégés. Játék van. Kommunikáció. Élet. Olvass bele az ingyenes anyagba: https://goo.gl/5dsgcf

Remélem hamarosan találkozunk!

A Hivatásos Ismerkedő