Elismerésem azoknak, akik tanítanak!

Van egy nagy-nagy hibám! Tudáspárti vagyok.

Ezért mindenkit szeretnék elismerni, aki tudásátadással foglalkozik, legyen az közoktatás, magánoktatás, vagy felnőttoktatás - beleértve azokat a trénereket, kócsokat is, akik speciális területeken, vagy akár csak egy-egy személy képzésével foglalkoznak!

Miért mondom ezt?

Sokszor bebizonyosodott számomra - és bár nem tudom, Te hogy vagy ezzel -, hogy amikor félrementek a dolgok, akkor szinte sosem a szándékkal volt a gond, hanem a tudáshiánnyal! Szeretett volna valaki valamit megoldani, de nem tudta - legyen ez céges dolog, vagy egy családi helyzet - csak éppen nem tudta, hogyan kellene ezt teljesen jól csinálni!

Erről jut eszembe, amit sajnos gyakran kaptunk és tapasztaltunk a közoktatásban, és ami mellett a mai napig nem tudok szó nélkül elmenni: ha valaki nem tudott valamit, akkor lehülyézték, lebénázták... Holott!!! Holott csak nem volt adata valamiről! És amikor ezt a két dolgot összekeverik, akkor abból nem lesznek lelkes és bátor, megoldásokon fáradozó, magas tanulási és önfejlesztési szándékkal bíró ifjak, felnőttek! És nem lesznek túlzottan együttműködőek sem. Emellett ez rossz példa a felnövekvő generációknak. Egyszóval: ha valakinek nincs adata valamiről, akkor nem hülye, nem béna! Egyszerűen adathiánya - tudáshiánya van.

Nagyon sok felnőttképzéssel foglalkozó trénertársam dolgozik azon, hogy olyan adatokat adjanak, olyan megértéseket, amik a hétköznapi problémákon és példákon keresztül tanítanak értékesebb és teljesebb életet élni. Erre sok-sok ok miatt nincs mód a közoktatásban, sem a felsőoktatásban. Megértem - éppen ezért nagyon fontos az, hogy kiegészítsük egymás munkáját. Gondolok itt a "hivatásosokra" és a "privátokra". Együtt-működve értékesebb társadalmat tudunk létrehozni. És ehhez is van egy fontos kulcs, ez pedig az együttműködő kommunikáció.

Miért kommunikációs tréning?

Mostanában érthető módon egyre többen kérdezik meg tőlem: "Miért kommunikációs trénig? Mire jó az, amikor én tudok beszélni? Meg különben is annyi tréner és tréning van!"

Valóban sok tréner van, a jelentőségükről korábban részletesen írtam. És valóban, beszélni is megtanulunk már egy-két éves korunkban. Ugyanakkor a kommunikáció ennél sokkal több. Az egyetlen olyan "közösségi játék", amiben mindenki benne van és játssza. Vagy hatalmas és élvezetes játék, vagy veszélyes fegyver! És a két véglet között végtelen variáció van! Hát, hogy nem unalmas terület, az egyszer biztos!

"Miben vagy te más, Zsolt?"

"Miben vagy te más, Zsolt, mint a többiek?!" Ez is egy érthető kérdés. Röviden abban, hogy más területét tanítom a kommunikációnak, amint amit általában szoktak.

"És ez mit jelent?"

Azt, hogy tényleg remek képzések és tréningek vannak arra, hogy hogyan kezdjünk el egy kommunikációt, hogyan építsük fel, hogyan vigyük az ügyfeleket ebbe vagy abba az irányba, hogyan tartsuk fenn az érdeklődést, hogyan pozícionáljunk, marketingeljünk, prezentáljunk, hogyan zárjuk le az ügyfeleket, stb. Ez az alapja a céges kommunikációknak, és a pedagógusok is ennek a birtokában tartják az órákat! Megtanulható, hogy mit mondjunk és hogyan mondjuk! Ez így remek!

Van viszont néhány kérdésem: miért van az, hogy mindezek ellenére az emberek félénkké, visszahúzódóvá, bátortalanná, vagy kedvetlenné válnak bizonyos kommunikációs helyzetekben? Miért fagynak le, miért felejtik el, amit mondani akartak, miért nem jut eszükbe a frappáns válasz? Miért van az, hogy sérüléseket és rossz tapasztalatokat tudnak összeszedni a kommunikációs helyzetekben? Fontos kérdések ezek?

Példa: a csemegepultban egy úr kér 10 deka párizsit. Az eladó félhangosan megjegyzi: "Csak párizsira futja...?". Persze csak olyan hangerővel, hogy az úr hallja, de a sorban mögötte állók már ne. Hogyan fogja magát érezni ettől az úr? És mit tehet?

Hány ehhez hasonló helyzetben voltunk értékesítőként, hivatalban, diákként, tanárként, családban, soroljam még? Amikor olyan gyomrost kaptunk, hogy... Hogy se kép - se hang. Felzaklatott ez minket? Fel, bizony! És bénának éreztük magunkat, hogy nem tudtuk jól kezelni? Persze!!! Korábban említettem, hogy ha valamiről nincs infónk, akkor nem vagyunk bénák - így hadd oldozzak fel mindenkit, aki bénának érezte magát emiatt! Egyszerűen csak nem volt tudásod abban, hogy mit lehet, vagy kellene ilyen helyzetben tenni.

Ilyen esetek után a nagyon bátrak sok ilyen helyzetbe hozták magukat és a tapasztalásaik révén megtanulták a legtöbb ilyen szituációt kezelni. Elismerésem!!! Ám ők a kisebbség. A többség számára a legegyszerűbb kommunikációs önvédelmi eszközök teljesen ismeretlenek. Ráadásul olyan is van köztük, amihez meg se kell szólalni! Hasznos lenne ezek ismerete? De még mennyire! Hát, egyrészt ebben vagyok más, ezt tanítom: kommunikációs önvédelem.

Emelhetjük a tétet?

Mi lenne, ha azt mondanám, hogy az önvédelmi eszközökkel nem csak védekezni lehet, hanem irányítani is egy beszélgetést? Hihetetlennek hangzik? Megértem. Csak egy gyors kérdés: ha van 9 és fél eszközöd a kommunikációs önvédelemre, és Te döntöd el, melyiket használod, akkor ki irányít? Igen, jól látod, TE IRÁNYÍTASZ!

És ha már nálad van az irányítás, akkor növeled az együttműködés mértékét? Bizony, hiszen ezért vagy másik féllel kommunikációban! Ki az, aki azzal tölti az idejét, hogy kisebb együttműködést érjen el???

Összefoglalva: azt tanítom meg és gyakoroltatom be a Hi! Akadémia tréningjein, hogyan tudod magad megvédeni a kellemetlen kommunikációs helyzetekben, ezzel hogyan tudod megtartani és növelni a kommunikáció kontrollját, amivel növelni tudod az együttműködés mértékét.

A legjobb futballedzők ezzel kezdik: "Végy egy jó kapust!". Ha stabil a védelem, akkor biztosabb a támadás. Ha stabil a hátország, az otthon, akkor biztosabb az előrehaladás, a fejlődés. Ha biztos vagy abban, hogy meg tudod magad védeni, és Te tudod irányítani a dolgokat - akkor bátrabb leszel az élet számos területén. Életed végéig.

Mi ezt tanítjuk meg, ezt adjuk oda Neked. Ebben vagyok, vagyunk mások a munkatársaimmal.